18 éves voltam, mikor egy cisztából kifolyólag kivették az egyik petefészkemet, majd 4 év múlva a másik petefészkemet is operálták, szerencsére egy laparoszkópos műtéttel megúsztam. Azonkívül, hogy hosszabbak lettek a ciklusaim, egyéb nőgyógyászati problémám tulajdonképpen nem volt addig, amíg szóba nem került a babatéma. Bonyolította a helyzetemet, hogy 26 évesen pajzsmirigy túlműködést diagnosztizáltak nálam. Gyógyszeres kezeléssel beállították a normális hormonműködésemet, volt, hogy a gyógyszert is elhagytam, de a pajzsmirigyem csak nem akart szótfogadni, kétszer újból kiújult a betegségem. A „végleges” megoldás érdekében szóbakerült a műtét, az izotópos kezelés, de mindkét kezelés legalább fél éves kiesést jelentett volna a babaprojektből, így inkább maradtam a gyógyszernél. Ha tudtam volna, hogy 5 évig is el fog tartani a próbálkozás, lehet, hogy másként döntök.
 

Kétévnyi próbálkozás után, 34 évesen kezdtem el Kálizni. Nőgyógyászhoz nem fordultam, úgy gondoltam a Káli a „csúcs intézmény” a témában. Gyorsan eljutottunk odáig, hogy nincs peteérésem, így az inszeminációs köröket kihagyva rögtön lombikozni kezdtünk. A diagnosztikai vizsgálataim rendben voltak, a pajzsmirigyem gyógyszerrel ugyan, de rendben volt, a párom rendben volt, a stimulációk sikeresek voltak, blaszocitákat mindig tudtunk „produkálni”, de a 3 beültetés során sem jutottam el odáig, hogy megtapadt volna az embrió.

Lelkileg kifárasztott minket a kális két év, és mikor mindenféle okkeresés, további kivizsgálás nélkül simán nyomták volna a negyedik kört, azt mondtam elég, nem igaz, hogy nincs más megoldás.

 

Természetgyógyásszal és homeopátiás bogyókkal próbálkoztam először, de nem jött be. Eléggé el voltam keseredve, ekkor ajánlotta egy kolléganőm a tornát. Elvégeztem az alaptanfolyamot, rendszeresen csináltam a gyakorlatokat, részt vettem akkupunktúrás terápián és igyekeztem odafigyelni az étkezésemre is. Egy évet pihentem így, tornáztam, tisztítottam a szervezetemet, és jól éreztem magamat, már csak azért is, hogy én is teszek valamit a babakérdés érdekében.Egy évet pihentem így, tornáztam, tisztítottam a szervezetemet, és jól éreztem magamat, már csak azért is, hogy én is teszek valamit a babakérdés érdekében.

Ennyi, egy év volt az előre a párommal megbeszélt próbaidő, amit az „alternatív” módokra szántunk, így szeptemberre ismét bejelentkeztem a Káliba. Szerencsére másik doktorhoz kerültem, elvégeztettek egy csomó vizsgálatot (genetika, immunológia, stb.) a kezelések újbóli elkezdése előtt. A ránk váró újbóli megpróbáltatások előtt beterveztünk egy 3 hetes, hátizsákos, buszos török körutazást. A nyaralás alatt sokat és komolyan túráztunk, napoztam, szaunáztam. A ciklusom 50. napja körül tartottam ekkor, és ideges voltam, hogy a mostanában 32-34 naposra beállt ciklusom megint eltolódik, így vettünk egy tesztet, és láss csodát, a kális időpont előtt 3 héttel mindem megpróbáltatás ellenére produkáltam életem első pozitív tesztjét! A terhesség rendben ment, és azóta már megszületett az egészséges kisfiúnk.

Mai eszemmel (a diagnosztikai vizsgálatok kivételével) kihagynám a Kálit és azt üzenném mindenkinek, hogy találja meg azokat az egyéb lehetőségeket, amit szívesen és hittel csinál.